A szójaszósz eredete Kínából származik, ahol a jiang nevű szójapasztaként indult . A Jiang erjesztett szójababból készült, de a Zhou-dinasztia idején a kifejezés mindenféle tartósított élelmiszert magában foglalt, beleértve a húst, a gabonát és a hínárt. Később, a Han-dinasztia idején a szójabab egyre népszerűbb lett. A szójaszószt már a Song-dinasztia kezdetén modern nevén – jiangyou – emlegették.
A szójaszósz legkorábbi formái egy olyan korszakban jelentek meg, amikor az élelmiszerek tartósítása nagyrészt a pácolás körül forgott. Az emberek azt tapasztalták, hogy az eljárás a tartósítószer előnyei mellett az ízt is javítja. Az erjedésért felelős mikroorganizmusok fehérjéket is lebontottak, így létrejött az úgynevezett umami.
Az ókori Kínában a búza és a szójabab a legszélesebb körben elérhető összetevők közé tartozott, ezért a szójaszósz úgy fejlődött, ahogyan. Végül a gabonából készült jiang népszerűvé vált más ázsiai országokban, így Japán és Korea végül kifejlesztette a saját változatát.
A szójaszósz csak a 13. században került Japánba. Buddhista szerzetesek vezették be ott, akik shoyu-nak nevezték el , ami az angol szója szó forrása . Míg a japánok még csak most ismerkedtek a szójaszósszal, a receptjei Kínában folyamatosan fejlődtek. A Qing-dinasztia kezdetén, 1644-ben ez volt a legnépszerűbb fűszer Kínában.
A 17. századra a szójaszósz ismertté vált nyugaton, és valószínűleg a megismétlésére tett kudarcos kísérlet vezetett a Worcestershire-szószhoz. A nyugatiak számára legismertebb szójaszósz a vékonyabb világos szójaszósz. Vizesebb, és magasabb a sótartalma, mint a sűrű szójaszószhoz, amelyhez melaszt adnak, hogy testesebb legyen.
Ma a szójaszósz továbbra is kulcsszerepet játszik számos ázsiai konyhában, és az egyik legnépszerűbb fűszer az Egyesült Államokban.
Szójaszósz íz profil
A szójaszósz sósságot és umamit ad egy ételnek. Ez mindenféle szójaszószra igaz. A sötét szójaszószhoz melasz is van hozzáadva, ami enyhe keserűséget kölcsönöz az ízprofilnak.
A szójaszósz egészségügyi előnyei
A szójaszósz számos egészséges vegyületet tartalmaz, amelyek az elkészítéséhez használt szójababból és búzából származnak. Ezen vegyületek némelyike az erjedési folyamat eredménye is lehet. Íme néhány tápanyag, amelyek a szójaszószt egészséges kiegészítővé teszik az étrendben:
- Fehérje: A szójaszósz adagonként viszonylag nagy mennyiségű fehérjét biztosít, amelyre a szövetek építéséhez van szükség.
- B-vitaminok: A szójaszószból jelentős mennyiségű vitamint, például B2- és B3-vitamint kaphat.
- Ásványi anyagok: A szójaszósz tartalmaz néhány fontos ásványi tápanyagot, például vasat és foszfort.
A szójaszósz az étrendjében kezelheti vagy megelőzheti az olyan állapotokat, mint:
- Elhízás: Mivel a szójaszósz alacsony kalóriatartalmú, de magas ízű, felhasználhatja az alacsony zsírtartalmú ételek ízének fokozására anélkül, hogy növelné a kalóriaterhelésüket.
- Magas vérnyomás: A magas vérnyomásban szenvedőknek gyakran azt mondják, hogy kerüljék a nátriumot. A nátrium jelen van a szójaszószban, de kevesebbre van szükség ahhoz, hogy a sóval azonos mennyiségű sót biztosítson, ami azt jelenti, hogy a szójaszósz segítségével csökkentheti sófogyasztását.
Gyakori felhasználások
A szójaszószt asztali fűszerként használják mártáshoz és szóráshoz, valamint számos ázsiai ételhez, beleértve a sült rizst is.