A Manzano chili paprika nem pusztán egy különleges bogyóformájú termés – ez a fajta a Capsicum pubescens ritka és figyelemreméltó képviselője, amelyet gyakran „alma chili”-ként is emlegetnek sajátos, gömbölyded alakja miatt. A „Manzano” szó spanyolul „almát” jelent, ami nemcsak a paprika formájára, hanem annak élénk, gyakran fényes narancssárga vagy piros színére is utal. Ez a chili fajta azonban nem csupán esztétikailag emelkedik ki – egyedi genetikai jellemzői, ellenálló képessége, valamint rendkívül sűrű húsállománya révén a leginkább keresett, de legnehezebben termeszthető fajták közé tartozik.
A Manzano paprika egyedisége nemcsak külső megjelenésében rejlik: ez az egyetlen termesztett chili fajta, amely fekete magokat hordoz – ez a tulajdonság nem csupán esztétikai kuriózum, hanem a Capsicum pubescens genetikai elszigeteltségének is fontos jele. Ugyancsak különleges vonása a levelek enyhén szőrös felszíne és az, hogy a hidegebb környezetet is elviseli, amit más, hőigényesebb fajták nem tolerálnának. A Manzano külön utat jár, mind megjelenésében, mind termesztésében – és pontosan ez teszi kivételes fajtává a chili kedvelők és profi kertészek körében egyaránt.
Ez a paprika gyakran kerül a figyelem középpontjába akkor is, amikor ritka, nagy ízmélységgel rendelkező és nehezen beszerezhető chiliről esik szó. A Manzano nem az a fajta, amelyet egyszerűen megtalálunk a piacon – termesztése kihívásokat tartogat, de a különleges íz, a vastag hús és a markáns csípősség minden erőfeszítést igazol. Ezt a fajtát nem a tömegtermelés, hanem a minőség, az egyediség és a botanikai érdekességek kedvelői értékelik igazán.
Származási hely, történet
A Manzano chili paprika eredete a közép- és dél-amerikai hegyvidéki területekre vezethető vissza, elsősorban Peruba és Bolíviába, ahol a helyi őslakos népek már évszázadokkal ezelőtt is termesztették. A fajta a Capsicum pubescens botanikai fajhoz tartozik, amely az egyik legrégebben háziasított paprika-típus a világon, és szinte kizárólag az Andok magasabb területein honosodott meg. A Manzano történelmi jelentősége abban is rejlik, hogy a vadon élő rokonaitól eltérően már több ezer éve része az emberi mezőgazdaságnak, és genetikailag viszonylag tisztán őrizte meg eredeti tulajdonságait.
A Manzano különlegességét és ritkaságát több tényező is magyarázza. A fajta elszigetelt fejlődése a magaslati, hűvösebb éghajlatú régiókban hozzájárult ahhoz, hogy kevéssé kereszteződött más, alacsonyabban fekvő vidékeken elterjedt chili fajtákkal. Ennek köszönhetően ma is számos olyan tulajdonságot őriz, amelyeket a kereskedelmi célokra nemesített chilik már elveszítettek – például a vastag húsú termést és az érzékenységet a meleg, párás klímára.
Történeti források szerint a Manzano paprikát már az inkák idején is használták étkezési célra, és egyes andoki falvakban a mai napig megtartották a hagyományos módszereket a termesztésére. A modern időkben elsősorban Mexikó déli részén, valamint Közép-Amerika egyes magasabban fekvő területein termesztik továbbra is, de a fajta az elmúlt években nemzetközi érdeklődésre is szert tett – főként különleges megjelenése és ritka ízprofilja miatt.
Érdekesség, hogy a Manzano nem terjedt el tömegesen a globális piacokon – részben a termesztési kihívások, részben a viszonylag alacsony terméshozam miatt. Ennek ellenére a paprika különleges státusza tovább erősödik a szakértői körökben és a chili-rajongók közösségeiben, ahol az autentikus, tradicionális fajtákat nagy becsben tartják. A Manzano ilyen szempontból nem csupán egy termény – hanem egy élő kulturális örökség, amelyet érdemes megőrizni.
Scoville érték (csípősség)
A Manzano paprika csípőssége kifejezetten karakteres, ugyanakkor nem extrém – egyensúlyt teremt az intenzitás és az élvezhetőség között. Scoville-skálán mért értéke általában 12 000 és 30 000 SHU közé esik, amely a közepes-magas kategóriába sorolja. Ez azt jelenti, hogy a Manzano elég erős ahhoz, hogy erőteljes hatást gyakoroljon az ízérzékelésre, de nem annyira csípős, hogy elnyomja a finomabb aromákat vagy elrettentse az átlagos fogyasztót.
A Manzano csípőssége nem mindig állandó; jelentős mértékben függ a termesztési körülményektől, különösen a hőmérséklettől, napsütéses órák számától és a talaj ásványianyag-tartalmától. Hűvösebb klímán vagy árnyékosabb körülmények között a paprika hajlamos enyhébb csípősséget produkálni, míg magaslati, napos területeken a kapszaicinoid-tartalom (amely a csípősségért felelős vegyületcsoport) drámaian megemelkedhet.
Fontos megemlíteni, hogy a Manzano paprika csípőssége nemcsak intenzív, hanem hosszan tartó is. Míg sok chili esetében a csípés gyorsan elhalványul, a Manzano hőhatása fokozatosan épül fel, és percekig érezhető marad. Ennek következtében gyakran meglepi azokat, akik még nem találkoztak vele korábban – első harapásra nem mindig tűnik vészesnek, de a csípés mélyül és tartósabbá válik, ahogy a paprika belseje a szájba kerül.
A Manzano egyes, ritkábban előforduló alfajai (különösen az intenzív napfénynek kitett, magasan fekvő ültetvényeken termesztettek) akár 40 000 SHU körüli értéket is elérhetnek, bár ezek jellemzően kisebb termésmérettel és koncentráltabb csípősséggel járnak. A legtöbb kereskedelmi forgalomba kerülő Manzano azonban a 20–25 000 SHU körüli sávban marad, ami ideálissá teszi azok számára, akik az íz és a tűz egyensúlyát keresik.
A fajta csípőssége nemcsak az ételekben való használatkor, hanem a feldolgozás során is számottevő – a főzés, szárítás vagy fermentálás során a Manzano paprikából felszabaduló kapszaicin erős reakciókat válthat ki, így érdemes védőkesztyűt és szemvédőt használni a feldolgozás során. Ez különösen igaz a magokra és az erekre, amelyek koncentráltan tartalmazzák a csípő vegyületeket.
Megjelenés (szín, méret, forma)
A Manzano paprika megjelenése azonnal felismerhető és semmivel össze nem téveszthető: tömör, gyümölcsös jellegű formája, fényes felülete és meglepően vastag húsállománya különösen figyelemreméltóvá teszi. A paprika általában almára emlékeztető, lekerekített formát ölt, innen ered a „manzano” elnevezés is, amely spanyolul szó szerint „alma”-t jelent. A termés szimmetrikus, enyhén bordázott, gyakran 3-5 centiméter átmérőjű és közel gömbölyű – bár előfordulhatnak kissé lapítottabb példányok is, főleg az idősebb növényeken.
Színét tekintve a Manzano érése során több fázison megy keresztül: kezdetben zöldes-fehér vagy sárgás árnyalatú, majd az érés során élénk narancssárgává, mélypirossá, vagy ritkábban sárgává válik. A legelterjedtebb változat a narancssárga, amelyet a közép-amerikai és mexikói termelők is leginkább kedvelnek, de a piros Manzano fajták is egyre gyakoribbak. A szín telítettsége sokat elárul az érési állapotról és a potenciális ízintenzitásról: a mélyebb tónusú termések általában aromásabbak és csípősebbek is.
A paprika héja vastag, fényes és rugalmas, amitől kifejezetten tartós a friss formájában is. A héj alatt húzódó húsréteg az egyik legvastagabb az ismert chili fajták közül, gyakran 3–5 mm-es, ami miatt a Manzano sokkal lédúsabb, húsosabb érzést nyújt fogyasztáskor. Ez a vastagság egyben a konzerválhatóságát is javítja – hosszabb ideig eltartható szobahőmérsékleten is, és szárításhoz vagy füstöléshez is ideális alapanyagot biztosít.
Az egyik legkülönlegesebb tulajdonsága, ami kizárólag a Capsicum pubescens fajoknál figyelhető meg, a fekete színű mag. Ezek sűrűn helyezkednek el a paprika közepén, kissé lapítottak, fényesek és kemény tapintásúak. A fekete magok vizuálisan is erős kontrasztot képeznek a paprika színével, így a termés felvágva is esztétikailag megragadó.
Szintén jellemző a termésen belül a belső válaszfalak szilárdsága: a magokat tartó központi oszlop nem lágyul el gyorsan, így a paprika stabilitása vágás és töltés során is megmarad. Ezt a tulajdonságot előszeretettel használják ki a konyhában, ahol a Manzano gyakran kerül töltött ételként az asztalra – a gömb formájú, erőteljes falú termés ideális „edényként” funkcionál.
Ízvilág és aroma
A Manzano paprika ízvilága méltán híres komplexitásáról: ez a fajta nem csupán csípős, hanem gazdag, gyümölcsös, enyhén citrusos aromákat is hordoz, amelyeket a sűrű hús és a vastag héj hosszan megőriz. A Manzano különlegessége éppen abban rejlik, hogy az erőteljes csípősséget egy meglepően édes és aromadús alapíz ellensúlyozza – ez ritka jelenség a közepesen erős chili fajták körében.
Első kóstolásra a paprika friss, zöldes jegyeket mutat, különösen, ha nem teljesen érett példányról van szó. Az érés előrehaladtával azonban ezek a nyersebb, „zöldpaprikás” jegyek lassan átalakulnak, és helyüket átveszi egy intenzív gyümölcsaroma, amelyben gyakran fedezhető fel őszibarackra, maracujára, sőt néha banánra emlékeztető tónus is. Ez az egzotikus jelleg különösen jól érvényesül nyersen fogyasztva, vagy akkor, ha a paprika minimális hőkezelésen esik át, például grillezés vagy rövid párolás során.
A csípősség nem csupán intenzív, hanem szinte rétegesen épül fel: kezdetben egy enyhe melegség érezhető, amit pár másodperccel később egy erőteljes, de nem bántó hőérzet követ. A kapszaicin hatása hosszan tart, de nem égető módon – inkább „teljes szájérzetet” ad, ahol a csípés harmonikusan összefonódik a gyümölcsös ízekkel. Ezt az élményt ritkán nyújtja más chili fajta, így a Manzano azok számára is élvezetes lehet, akik nem kifejezetten az extrém csípősség kedvéért fogyasztanak paprikát.
A Manzano paprika belsejében koncentráltan jelenlévő illóolajok hozzájárulnak az intenzív aromához: felvágáskor jellegzetes, fűszeres-gyümölcsös illat szabadul fel, amely már nyersen is étvágygerjesztő. Hőkezelés hatására ez az illat tovább mélyül – sütve, pirítva, grillezve a paprika édesebb jegyei felerősödnek, és egy karamellizált, enyhén füstös aroma is megjelenik, amely kiválóan passzol például húsokhoz vagy sós sajtokhoz.
A Manzano lédússága miatt íze telt és hosszabb ideig megmaradó – ez a tulajdonság különösen előnyös mártások, szószok vagy friss salsa-k esetén. Nem ritka, hogy gourmet séfek a Manzanót „ízes paprikaként” emlegetik, amely képes kiemelni egy étel karakterét anélkül, hogy túlságosan eluralkodna azon. Ez a ritka egyensúly a csípősség, édesség és komplex aroma között emeli a Manzanót a legkülönlegesebb chili fajták közé.
Felhasználási javaslatok
A Manzano paprika gasztronómiai felhasználása sokkal több, mint egy csípős hozzávaló beillesztése a receptbe – ez a fajta teljes értékű karaktert ad egy ételnek, és ott működik igazán, ahol nemcsak a csípősség, hanem a mélység, aroma és textúra is fontos. Vastag húsállománya és gömbölyded formája miatt ideális töltésre: a paprika falai elég erősek ahhoz, hogy ne essen össze a sütés során, miközben a belsejében lévő töltelék átveszi a paprika gyümölcsös-csípős aromáit.
Az egyik legnépszerűbb elkészítési mód töltött Manzano paprika készítése kecskesajttal, darált hússal vagy quinoa-alapú töltelékkel, amit paradicsomos vagy füstölt paprikás mártásban sütnek meg. A füstös vagy sós elemek remekül kiemelik a paprika édességét, és kiegyensúlyozzák a csípősséget. A sajt különösen jól párosítható vele – a lágy vagy érett sajtok zsírossága lehalkítja a csípést, miközben engedi érvényesülni az aromát.
Frissen, apróra vágva vagy vékony szeletekre vágva is kiváló, különösen olyan hideg ételekben, ahol a paprika nyers aromája érvényesülhet. A Manzano különleges összetevő lehet cevichéhez, guacamoléhoz, hideg mártogatósokhoz, vagy akár savanyítva is, amit számos közép-amerikai országban hagyományos módon készítenek el, ecettel és fűszerekkel.
A Manzano sűrű húsa és magas nedvességtartalma kiváló alapot ad krémes, homogén szószokhoz, különösen akkor, ha grillezve vagy enyhén füstölve kerül feldolgozásra. A belőle készült chili paszta gazdagabb és telt ízűbb, mint más, vékony húsú chilikből készült krémek – kiváló alapja lehet mexikói stílusú taco-k, burritók vagy grillezett húsok mellé kínált mártásoknak. A Manzano salsa különösen népszerű a gourmet éttermekben: itt nem csupán a csípősség, hanem a paprika gyümölcsös jegyei is dominálnak.
Feldolgozási szempontból a Manzano alkalmas fermentálásra is – a vastag héj és magas cukortartalom kiváló erjesztési környezetet biztosít, így a belőle készült fermentált chili szósz intenzív, összetett és hosszú érlelésű ízvilágot nyújt. Ugyanakkor nem minden elkészítési módhoz alkalmas: szárítva például a húsossága miatt nehezen kezelhető, és nem lesz ropogós – épp ezért inkább friss felhasználás vagy párolás, grillezés, sütés az ajánlott irány.
A Manzano különleges szerepet tölt be a vegetáriánus és vegán konyhákban is: sajátos húspótló szerepét nemcsak íze, hanem textúrája miatt is betöltheti. Például grillezve, vékony csíkokra vágva kiváló alternatívája lehet a füstölt húsoknak vagy kolbásznak, például hamburgerekbe, szendvicsekbe vagy wrapekbe téve.
Ez a fajta tehát nemcsak különleges alapanyag, hanem formabontó eszköz is a kreatív konyhában – ahol a csípősség mellett a minőség, az egyediség és az aromagazdagság is szerepet kap.
A Manzano paprika termesztési sajátosságai
A Manzano paprika termesztése jelentősen eltér a legtöbb más chili fajtáétól, mivel kifejezetten a hűvösebb, de napos klímát kedveli, és a Capsicum pubescens fajként egészen sajátos viselkedést mutat. A fajta kiválóan alkalmazkodott a magaslati körülményekhez, ahonnan ered, így míg a legtöbb chili 30 °C feletti hőmérsékletben fejlődik igazán, a Manzano optimális hőmérsékleti tartománya 15–25 °C között van. Ez a tulajdonság kivételesen alkalmassá teszi mérsékeltebb éghajlatú, nyáron hűvösebb országok számára is, ahol más chilik termesztése nehézségekbe ütközhet.
A Manzano kifejezetten hosszú tenyészidőt igényel: vetéstől az első érett termésekig gyakran 150–180 nap is eltelik, így a sikeres termesztés érdekében elengedhetetlen a korai beltéri palántanevelés, már január-februárban. A palánták lassan fejlődnek, de ha egyszer megerősödnek, a növény masszív bokorrá fejlődik, amely 1,5–2 méter magasságot is elérhet, különösen ha szabadföldön, védett, napos helyen nő.
Fényigénye nagyon magas – a Manzano nem tolerálja az árnyékot vagy az alacsony fényerőt. Benti termesztés esetén legalább 14–16 órányi erős mesterséges fényre van szükség naponta, különben a növény megnyúlik, elgyengül, és kevés, apró termést hoz. Ugyanakkor túlmelegedő üvegházakban vagy erősen párás környezetben nem teljesít jól – a szellős, hűvös levegő és folyamatos szellőzés fontos a megfelelő fejlődéséhez.
A Manzano paprika termésképzése intenzív, de egyenetlen, különösen ha a környezeti feltételek nem ideálisak. Egy egészséges, jól gondozott növény akár 50–100 termést is hozhat egy szezon alatt, de a termések ritkábban fejlődnek egyszerre, és az érési idő is szórt. A bőséges virágzáshoz és terméshozamhoz elengedhetetlen a megfelelő nitrogén–foszfor–kálium egyensúly, különösen a virágzás előtti időszakban.
A fajta különleges botanikai jellege miatt önmegporzása gyenge hatásfokú, ezért kültéri környezetben a rovarbeporzás – különösen méhek vagy zengőlegyek révén – elengedhetetlen a gazdag terméshozamhoz. Üvegházi vagy beltéri termesztés során gyakran szükséges kézi porozást végezni ecsettel vagy vibrációs módszerrel, hogy a virágokból megfelelő arányban fejlődjenek ki termések.
Mivel a Manzano hosszú életű évelő lehet, ha nem fagynak el a gyökerei, a megfelelő gondozás mellett évekig életben tartható – gyakran a második vagy harmadik évben produkálja a legnagyobb terméshozamot. Ezzel szemben első évében hajlamos a gyengébb teljesítményre, ezért türelmet és gondos tervezést igényel a termesztő részéről.
Betegségekkel szembeni ellenállása
A Manzano paprika, bár számos szempontból ellenállóbb, mint a legtöbb chili fajta, bizonyos betegségekre és kórokozókra kifejezetten érzékeny, különösen a Capsicum pubescens fajra jellemző anatómiai és környezeti sajátosságai miatt. Mivel a Manzano vastag húsú, sűrű felépítésű paprika, amely hűvösebb, párásabb éghajlaton is megél, különösen hajlamos a gombás fertőzésekre, ha a levegő áramlása nem megfelelő.
A leggyakoribb probléma a szürkerothadás (Botrytis cinerea), amely gyakran támadja meg a termések alját vagy a levélhónaljakat, különösen magas páratartalom és sűrű lombkorona esetén. A Manzano nagy lombtömege és leveleinek enyhén szőrös felszíne ideális környezetet teremthet a gombaspórák megtelepedéséhez, ha nem biztosított a szellőzés. Ennek elkerülésére javasolt a ritkító metszés, és ha szükséges, megelőző kezelésként természetes alapú gombaölő szer (pl. rézszulfát vagy neem olaj) alkalmazása.
A gyökérrothadás (Phytophthora capsici) szintén jelent veszélyt, különösen nehéz, pangó vizes talajokon. Mivel a Manzano gyökérrendszere lassabban fejlődik, mint más paprikafajtáké, érzékeny a túlöntözésre – fontos a jó vízelvezetésű, laza szerkezetű talaj és az egyenletes, de nem túl bőséges öntözés. A hidegebb klíma és az ezzel járó lassú párolgás miatt a gyökérzóna gyakran tovább marad nedves, ami fokozza a fertőzés kockázatát.
A Manzano különlegessége, a szőrös levélzet, egyes esetekben védelmet nyújt bizonyos kártevőkkel szemben, például a levéltetvekkel szemben kevésbé vonzó. Ugyanakkor ez a felület ideális a lisztharmat (Oidium spp.) kialakulásához, ha a levegő párás és a hőmérséklet stagnál. A lisztharmat első jelei fehéres bevonatként jelennek meg a levélfonákon és hajtásokon, amit azonnal kezelni kell – hatékony lehet a kénes permet vagy szódabikarbónás vízoldat heti alkalmazása.
Baktériumos levélfoltosság (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria) is előfordulhat a Manzano-nál, különösen ha a növény stresszhelyzetbe kerül – például túl meleg, túl hideg vagy hirtelen klímaváltozás következtében. E betegség tünetei sötét, olajos foltok a leveleken, amelyeket sárgás udvar vesz körül. Mivel baktériumról van szó, itt a megelőzés kulcsfontosságú: csak egészséges, minősített magról szabad vetni, és kerülni kell a túl sűrű állományt.
Kártevők közül a Manzano kevésbé vonzó célpont a tripszek, levéltetvek és atkák számára, de ha egyszer megtelepednek, nehezen távolíthatók el a szőrös levélzet miatt. Biológiai védekezés, például ragadozó atkák vagy hasznos rovarok alkalmazása eredményes lehet, ahogyan a rendszeres vízzel történő permetezés is segít eltávolítani a telepeket a levelekről.
A Manzano ellenállóbb bizonyos mechanikai sérülésekkel és erősebb időjárási ingadozással szemben, de fokozott figyelmet igényel a levegőáramlás, vízelvezetés és a páratartalom kontrollja terén. Aki figyelembe veszi ezeket a sajátos igényeket, egészséges és hosszú életű növényeket nevelhet, minimális növényvédelmi beavatkozással.
Termesztési tippek
A Manzano paprika sikeres termesztése nem csupán technikai kérdés, hanem stratégiai kihívás is: a fajta egyedi viselkedése miatt kizárólag a sajátos igényeire szabott tenyésztési módszerekkel nevelhető eredményesen. A Capsicum pubescens fajba tartozó Manzano nem viseli jól a standard chili technológiákat – különösen nem azokat, amelyek meleg, párás éghajlatra vagy gyors termésérésre vannak optimalizálva.
Első és legfontosabb lépés a vetés előtt: csak friss, megbízható forrásból származó, fajtatiszta magot válasszunk. A Manzano gyakran kereszteződik más közeli pubescens fajtákkal, így ha nem garantált a tisztaság, előfordulhat, hogy a termesztett növény gyengébb, más aromájú vagy teljesen más jellegű lesz. A fekete színű, fényes magok a fajta jellegzetességei – érdemes ezeket szelektálni vetés előtt, mert a sérült vagy fakó magok csírázási aránya alacsony.
Csíráztatás során különösen érzékeny a hőmérsékletre: míg más chilik 25–30 °C körül gyorsan kicsíráznak, a Manzano a 18–22 °C közötti tartományban indul meg a legmegbízhatóbban. A túl meleg talaj akár le is állíthatja a csírázást. A magok csírázási ideje 14–28 nap is lehet, így türelemre van szükség. A csíráztatás nedves, de nem vizes papírtörlőben, vagy könnyű palántaföldben, áttetsző fedél alatt javasolt.
A palánták nevelése során alacsonyabb hőmérséklet és magas fényintenzitás szükséges. Különösen figyelni kell arra, hogy ne nyúljanak meg, mivel a Manzano hajlamos vékony, gyenge szárral fejlődni, ha nem kap elég direkt fényt. Ebben a fázisban heti egyszeri alacsony koncentrációjú tápoldatozás (pl. 1/4 erősségű általános zöldségtrágya) elegendő.
Amint a növény elérte a 4–6 leveles állapotot, javasolt a végleges helyre való kiültetés előtt edzeni: a palántákat fokozatosan hozzászoktatni a kültéri hőmérséklethez, különösen, ha tavaszi ültetésről van szó. A Manzano érzékeny a hirtelen hőmérsékletváltozásra, ezért ne ültessük ki, amíg a napi minimum nem haladja meg a 10 °C-ot.
A végleges hely kiválasztásánál kulcsfontosságú a jó légmozgás, közvetlen napsütés, de védett mikroklíma, mivel a növény nem bírja a forróságot, viszont nem fejlődik félárnyékban sem. A Manzano kifejezetten kedveli a 40–50 literes dézsákat vagy magaságyásokat, ahol a gyökérzóna hűvös marad, de a felső rész kellően napsütéses. Szabadföldön csak akkor nevelhető sikeresen, ha a nyár nem forró, és a nappalok hosszúak.
További tenyésztési tanács: a Manzano jól reagál a vezetett növekedésre – egy- vagy két főszárra nevelve, rendszeres oldalhajtás-visszacsípéssel kordában tartható. Ez nemcsak a terméshozamot optimalizálja, hanem csökkenti a betegségek kockázatát is. A növény súlya miatt szükség lesz masszív karózásra vagy rácsozatra, mivel a paprika tömege miatt az ágak könnyen letörhetnek, különösen esős időszakokban.
A metszésnél figyelembe kell venni, hogy a Manzano hosszú életű növény, akár 5–10 évig is élhet védett körülmények között, így a metszést ne végleges formázásnak, hanem éves „fiatalításnak” tekintsük. Az elszáradt, beteg, vagy túlzsúfolt ágakat távolítsuk el, de mindig hagyjunk elegendő levélzetet az egészséges fotoszintézishez.
A Manzano paprika nem kezdőknek való, de azok számára, akik hajlandók alkalmazkodni a különleges igényekhez, kivételesen gazdag termés és élmény vár – nemcsak az ízek, hanem a termesztés öröme szempontjából is.